Sepsiszentgyörgytől Csíkszeredáig, az út amin végig megyek,ami hajt minden nap és minden héten.Hatvanöt kilométer a SApientia Emte és a Máltai Szeretetszolgálat között,azt szeretném megmutatni mitől szép az élet,és mi az ami mozgásban tart.
2009. június 18., csütörtök
Napló (po)
Valójaban hetekkel ezelőtt írtam ezt a részletet, de nem sikerült közölnöm, hát megteszem most.
Vizsgaidőszak van, úgy érzem nagyon rám jár a rúd, nem igazán tudom miért, mintha nehezebben venném az akadályt.
Tegnap a Máltában összeállítottuk a Szegénygyerektábor programját és azt kinek mi a feladata, egészen erőre kaptam, s rájöttem hiányoznak a gyerekek. Az elmúlt hetekben nagyon lefoglaltak a vizsgák,a Csel-es tevékenységek, a ballagó liturgia megszervezése és nem tudtam haza jönni idejében, így a csoportunkkal sem találkoztam.
A csapat tizenegy alsó tagozatú fiúból áll. Néha nehéz velük bánni, de nagyon megszerettem őket. Egy héten egy alkalommal találkozunk de akkor én is gyereknek érzem magam, és sikerül kikapcsolódni. Az a lényeg fantasztikusan várom a nyarat, és a vizsgák lejártát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése