2010. január 2., szombat

Mindent elmond









Szivárvány tábor 2009



Mikor találkozunk következőkor? -hangzott fel a kérdés a máltás fiatalok körében. Egy újabb megbeszélésre akartak sort keríteni, amikor majd mindenki szebb jövőt ígérő tervekkel bukkan föl.
Augusztus huszonnegyedikén kész táborprogrammal ültek le, hogy megbeszéljenek minden kis részletet, hogy megvalósíthassanak egy igazi élményekkel tele hetet.
Közel húsz, elszánt, hittel tele fiatal, ugyanazokkal a célokkal, fáradtságot nem kímélve szeretne építeni egy igazi máltás nemzedéket a Sepsiszentgyörgy-i fiókszervezetnek.
A nyár pihenés, és ez jelent a legtöbbet talán egy kisgyereknek, hogy a vakáció felejthetetlen legyen, hogy majd mikor a tanító néni-bácsi megkérdezi, túlszárnyaló élményeket tudjon mondani mindenkinél.

Egy tábor talán megfelelő lehet, igen egy máltás tábor, biztos.
Közel ötven gyerek indult Mikóújfalu területén lévő táborozóhelyre, izgalmakkal, kiváncsiságokkal tele, augusztus huszonnyolcadikán, péntek reggel kilenc órakor. A szülők arcán nyugalom ült, és mosolyogva intettek az elinduló autóbusznak. Elmentek a gyerekek.

Találgatások zaja töltötte be a tábort és indult a szórakozás és nyolc nap kemény munka.
A sokszínűség, a változatosság, az új elfogadása jegyében Szivárvány tábor nevet kapott ez az esemény, és valóban színesebbnél színesebb programokat jelentett.
A hét gyerekcsoport megtalálta megfelelő helyét, ahol nyugovóra térhetett, és azután jöttek a játékok, hat kis csapatra oszlottak hat csapatvezetővel. Ismerkedő játékok, csapatösszerázó taktikák, a finom ebéd, máltás nyelven, döfönye vagyis pihenő és újra kiscsoportos tevékenységek.
Eltelt az első nap, a tábortűz melege és az esti ima álmot hozó szele gyorsan alvásra szenderítette a táborlakókat.
Szerették volna látni a vezetők a gyerekek gondolatait, hogy igazi élmény-e a tábori újság megjelenése és teljesek-e azok a felcsillanó mosolyok, amelyek saját magukra adnak meglátást és ez emlékhordozó-e.











A következő nap, a Korai Szivárvány újság felbukkanása megadta a választ és többé nem volt kérdéses, a gyerekek nagyon várták a táborról szóló friss híreket, ezután hét számmal büszkélkedhettek.
A dalos reggeli ébresztő, a játékos torna, a szívet melengető, szeretetről szóló imák, erőt és energiát adtak minden kis teremtménynek a kemény de annál gazdagabb tábori programokhoz.

Szombat, piros nap, betekintést nyertek a táborlakók az elsősegélynyújtás rejtelmeibe. Tudni jó, hogy a máltás önkéntes segít a bajba jutottakon, nem csak lelki támogatást nyújt, hanem fizikait is, minden körülményben. Elméletben, gyakorlatban kipróbálhatták magukat a gyerekek, és tanulhattak rengeteg hasznos dolgot. Azt, hogy mitől jó, ha van náluk mindig egy kendő, vagy hogyan kell rutinosan megkönnyebiteni akár a mentőszolgálatosok munkáját, egyszerű ,gyors tájékoztatással.

A zöld napon, a Máltai Segélyszolgálat életébe és történetébe, történelmébe nyerhettek betekintést a kis fülek, Dénes Mihály országos vezető, és Tischler Ferenc országos ifjúsági vezető közreműködésével. Meglátogatták a szülők kedves csemetéjüket, és egy felejthetetlen délutánt töltöttek így közösen, egy szerény lelki táplálékkal hazatérve, ugyanis szentmisével örvendeztette meg a vezetőség a kilátogatókat.
A résztvevők megtanulták és tudják, hogy nem csak anyagi javakat hanem lelki ajándékokat is lehet adni és, hogy nyújthassanak nekik is szükségük van lelki-szellemi táplálékra. Ezen cél megtestesíthetőségében telt el a hétfői, narancssárga nap. Egy rövid de annál hatásosabb lelki gyakorlaton vettek részt a lassan több éve tevékenykedő önkéntesek. György pap bácsi foglalkozott a lelkekkel, rávezetve elsősorban arra a gyerekeket, hogy ismerjék fel önmagukban lakozó szeretetet és a pozitív tulajdonságukat, így megkönnyítve embertársaik elfogadását. Bibliai történetek elevenedtek meg, a segítőkészség, az elfogadás, az odafigyelés, a bizalom, a nyitottság és az őszinteség jegyében. És közben folytak titokzatos játékok, mint az őrangyalosdi, vagy a nyakrapuszi. Sikerült belopni a tábor hangulatába egy kis varázslatot, izgalmat. Apró figyelmességeket osztogattak a lakók, és puszikat, versenyszerűen. Az nyert a végén aki a legerősebben viszonzásra várás nélkül szeretett.

A szellemi táplálék sem maradt el, a szerdai nap az égi kék színé volt, és a kirándulásé. Kézdivásárhely-i népviseleti múzeumba jártak a gyerekek, egy kivételesen új szórakozást rejtő játszótéren, Csernáton falumúzeumába,és egy rövid agymozgató versenyen.
Fáradtságos, a vezetők számára kimerítő napnak lett vége, de nem maradt el a szórakozás, Máltaokén vehettek részt a gyerkőcök, egy kis zenés, énekes táncmulatságon.
Ez a sokat mondó nap, hirdetője volt a hagyományőrző programnak.

Szerdán miután felkelt a nap, és a finom a reggeli is lejárt, a gyerekek bátran elmondhatták mit játszanának leginkább .Volt ott Vadász-kacsa, Fogja ki-fogja ki, Lábazás, Pénzezés, Fiú-Leányozás ami még a csoportvezetőknek is felelevenedő élménynek számított. A sárga nap sugaraira emlékeztető színben telt ez a délelőtt. Nem tudták a gyerekek, hogy milyen fantasztikus délután vár rájuk. Pörögtek az események, a finomabbnál, finomabb ebédek után, talán semmi sem számított, hiszen sokszor tapsvihar fogadta a szakácsnőket.
A hagyományőrző napon elődeink életének bemutatásával lepték meg a gyerekeket a szervezők.









Nem minden napi lehetőségek kínálkoztak, íjjászat, lovaglás, ostorcsattogtatás, erőösszeméréssel telt el a délután. Este népdalokat tanulhattak a kifáradt arcocskák, és még játékos néptáncba is belekóstólhattak. Bizony nem volt szükség a ringatásra, úgy gyerekeknél, mint a táborvezetőnél, és a csapat-csoport vezetőknél, a tábori segítőknél. Az éjfélig tartó megbeszélések, és felkészülések megpróbáltatásokká alakultak, hiszen telt a hét és a fáradtság jelentkezett, de az elszántság, céltudatosság és a lendület nem csökkent.

Csütörtökön jött az igazi hajrá, Sportnap-ibolya színben, JEEEEEEE hangzott el a résztvevők szájából. Méta, foci, volley, lufivolly, frizbifoci, lufi futás tette aktívvá és igazán mozgalmassá a napot, nem elfelejtve az esti finom kolbászt és az élőzenés táncmulatságot. Nincs is szebb és kivételesebb egy őszinte mosolynál és ezer ilyet kaphatott ott mindenki, hiszen élni csak így lehet.









Sötétlő indigó színben elérkezett az utolsó nap a péntek, felelevenítették a táborozók az elmúlt hét csodáit, emlékeit, élményeit és megkapták azt amire egész héten vágytak, a Számháborút. Vidáman tűntek el, számsorozattal fejükön, hogy megszerezzék a másik csapat zászlóját, és sikerült is. Egyik csapat ujjongva jött vissza, másik csapat kissé orr lógatva, szomorúan, e képpen: „Valakinek veszteni is kell.” vagy „A részvét a fontos, nem a győzelem.” Igen ezek azok a szavak amikre tanítaniuk kell egymást az emberek, hogy elviselhetőbbek legyenek sikertelenségeink. És felbukkant az autóbusz amit a táborozók rég láttak utoljára, haza kellett menni, lezárult a Szivárvány tábor.

Szomorú arccal, de szárnyaló szívvel hagyták el a gyerekek a helyszínt azzal a gondolattal, hogy jövőre biztosan visszatérnek és büszkék arra, hogy máltások lehetnek.

A poros úton már nem látszott semmi, nyomasztónak tűnt a gondolat, hogy elmentek a gyerekek, vége a tábornak, és maradt a feladat: a rendbe rakás, a lezárás.
A nehézséget, a munkát az ember elfelejti, azonban marad a szívben az az érzés, hogy van helye van ahová mennie, hogy megbecsülik, hogy van feladata, célja, és főleg vannak emberek körülötte akik feltétel nélkül szeretik. Ezen a felejthetetlen héten ünnepeltek születésnapot, nevettek rengeteget, és örömben teltek a gyerekek szeretetéből.

Volt aki fát vágott, volt aki vizet hordott, aki egész nap a finom betevőért dolgozott, aki mosogatott, aki újságot írt, aki elsősegélyt nyújtott, volt aki lélekben támogatott, volt aki anyagiban ,aki csoportot és csapatot vezetett és volt olyan aki tábort,aki tenyerén hordozott és védett. Mély tisztelet és megbecsülés mindannyiuknak, egy csodálatos életmozzanatért, és a könnyebb mindennapokért.

/>

2009. augusztus 22., szombat

A szépség


Valahányszor belépek és hagyni szeretnék magam után, eszembe jut valami amit tanultam a könyvekből és az élettől, és az is hogy a kettő elválaszthatatlanul összefonódik. Olvastam egy nagyon szép leírást a szervezetről, mondjuk egy definíciót, magyarázatot. Bemutatja, hogyan készül a gombostű, azt hogy mennyivel nagyobb az eredmény ha az emberek együttműködnek és egy folyamat bomlik szét ha valaki nem tud odaadással segíteni, dolgozni. Így működik ez mindenhol, mindenki fontos, senki sem nélkülözhető.
Ez történt velünk is, egy kis időre megtörtünk amikor
elveszítettük mosolygós önkéntes barátunkat, Zsoltit. http://www.maltez.ro/index-hu.php?id=100.
Azt mondják az élet megy tovább, el kell fogadnunk Isten akaratát... . Ma volt a hat hetes gyászmiséje és csak ma érzem úgy, hogy talán tudok írni egy pár sort. Ma értem igazán mit jelent az, hogy fontos valaki nekünk ( aki nem épp a szerelmünk) és milyen különleges csak egy mosoly is tőle.
Egy előző írásomban említettem, hogy készülünk a szegénygyerektáborra, igen akkor történt a balesete, és mára túl vagyunk négy táboron és készülünk a következőre nélküle. Talán ez szép igazán, hogy él bennünk és hittel dolgozunk. A szépség relatív mondják, mint sokminden más is egyben.
Azért mert éppen aktuális ez, mindenki hallott már az erdélyarca szépségversenyről, jelentkeztem, szeretek mindent látni és tanulni, tapasztalni. A lányok írnak ezt azt a bemutatkozó szövegükben és hiszik mennyire szépek, pedig a felszín nagyon kevés. Legtöbben hülyülni szeretnek, sétálni és zenéthallgatni, de az lenne szívdobogtató igazán ha nem magukkal lennének elfoglalva, hanem azokkal akiket szeretnek, és ott lennének ahová tartoznak, hogy egy szervezet se szakadjon meg. Ezek mind mind külsőségek és anyagi javak amiket az ember nem visz a sírba magával, a fizikai szépséget igen de a lelkit nem, azt szétszórja, szétossza és soha el nem tűnik.


2009. augusztus 1., szombat

Rohanó idő

Múlik az idő, és minden perc nehéz és fontos. Rég nem irtam, pedig kétszer is neki fogtam. Egyszer az áramszolgáltatás játszotta ki türelmem és másodszor nemes célért siettem el itthonról.
Nagyon sok gondolat forog bennem, mennyi minden elmaradt az idő alatt.Sikeresen lejártak a vizsgáim, találtam készülődésem közepette egy érdekes és kimagasló dolgot, ami talán mindenkit érint. Blogot írunk a világon szanaszét talán megszámlálhatatlanul sokan. Blogot, vagyis naplót, fel a világhálóra, és tovább? mi történik? http://www.napkut.hu/naput_2007/2007_03/101.htm

Milyen jó lenne ha tudnánk erre is figyelni, gyerekeinknek nem sokminden marad.

2009. június 18., csütörtök

Napló (po)


Valójaban hetekkel ezelőtt írtam ezt a részletet, de nem sikerült közölnöm, hát megteszem most.

Vizsgaidőszak van, úgy érzem nagyon rám jár a rúd, nem igazán tudom miért, mintha nehezebben venném az akadályt.
Tegnap a Máltában összeállítottuk a Szegénygyerektábor programját és azt kinek mi a feladata, egészen erőre kaptam, s rájöttem hiányoznak a gyerekek. Az elmúlt hetekben nagyon lefoglaltak a vizsgák,a Csel-es tevékenységek, a ballagó liturgia megszervezése és nem tudtam haza jönni idejében, így a csoportunkkal sem találkoztam.
A csapat tizenegy alsó tagozatú fiúból áll. Néha nehéz velük bánni, de nagyon megszerettem őket. Egy héten egy alkalommal találkozunk de akkor én is gyereknek érzem magam, és sikerül kikapcsolódni. Az a lényeg fantasztikusan várom a nyarat, és a vizsgák lejártát.

2009. június 13., szombat

Röviden

Azt mondják minden kezdet nehéz, hátam mögött hagytam az első egyetmista évemet,legyőzve minden nehézséget. Mikor odakerültem nem ismertem senkit, ma már egész baráti köröm van, és nem akármilyenek, Csel-esek. Csíkszeredai egyetemisták lelkészsége,az a közösség ahová akármikor mehetek és kibontakozhatom,akár a sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálatnál.

Hm, egy külön fejezet az életemben, aminek talán soha nem lesz vége, ami megváltoztatta az én életem és nagyon sok embertársamét is.

Készülök az utolsó vizsgáimra itthon, azért itthon , hogy velük lehessek, és egyre több élményt magamba szívhassak, és legyen erőm leírni, neked.