Valahányszor belépek és hagyni szeretnék magam után, eszembe jut valami amit tanultam a könyvekből és az élettől, és az is hogy a kettő elválaszthatatlanul összefonódik. Olvastam egy nagyon szép leírást a szervezetről, mondjuk egy definíciót, magyarázatot. Bemutatja, hogyan készül a gombostű, azt hogy mennyivel nagyobb az eredmény ha az emberek együttműködnek és egy folyamat bomlik szét ha valaki nem tud odaadással segíteni, dolgozni. Így működik ez mindenhol, mindenki fontos, senki sem nélkülözhető.
Ez történt velünk is, egy kis időre megtörtünk amikor elveszítettük mosolygós önkéntes barátunkat, Zsoltit. http://www.maltez.ro/index-hu.php?id=100. Azt mondják az élet megy tovább, el kell fogadnunk Isten akaratát... . Ma volt a hat hetes gyászmiséje és csak ma érzem úgy, hogy talán tudok írni egy pár sort. Ma értem igazán mit jelent az, hogy fontos valaki nekünk ( aki nem épp a szerelmünk) és milyen különleges csak egy mosoly is tőle.
Egy előző írásomban említettem, hogy készülünk a szegénygyerektáborra, igen akkor történt a balesete, és mára túl vagyunk négy táboron és készülünk a következőre nélküle. Talán ez szép igazán, hogy él bennünk és hittel dolgozunk. A szépség relatív mondják, mint sokminden más is egyben.
Azért mert éppen aktuális ez, mindenki hallott már az erdélyarca szépségversenyről, jelentkeztem, szeretek mindent látni és tanulni, tapasztalni. A lányok írnak ezt azt a bemutatkozó szövegükben és hiszik mennyire szépek, pedig a felszín nagyon kevés. Legtöbben hülyülni szeretnek, sétálni és zenéthallgatni, de az lenne szívdobogtató igazán ha nem magukkal lennének elfoglalva, hanem azokkal akiket szeretnek, és ott lennének ahová tartoznak, hogy egy szervezet se szakadjon meg. Ezek mind mind külsőségek és anyagi javak amiket az ember nem visz a sírba magával, a fizikai szépséget igen de a lelkit nem, azt szétszórja, szétossza és soha el nem tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése